Szeretem ezt a kérdést. És szeretek rá úgy válaszolni, hogy a kicsi szempár felcsillanjon, és az étkezés végén pedig elhangozzon a bűvös "ez igen jó volt, csinálj ilyet máskor is" :)
Ez egy új blog lesz, ismerősöknek, és kevésbé ismerősöknek, akár idegeneknek is, akiknek - hozzám hasonlóan - sokszor gondot okoz, mit főzzenek nap mint nap.
Előrebocsátom, hogy nem tudok, viszont nagyon szeretek főzni. És van egy párom, aki meg szereti a hasát. Ez így elég szerencsétlen párosítás, szóval senkinek nem árulom el hány kilót szedtünk fel, mióta együtt vagyunk:) Van még egy fiunk, aki a maga 2,5 évével elég válogatós, de kezd alakulni, egyre több mindent megeszik, így egyre többször vevő a főztömre. Valamint egy icipici lányunk, aki ugyan még csak anyatejen él, de hipphopp megnő annyira, hogy már teríthetek 4 személyre:)
Szeretjük a hagyományos ízeket is, de szívesen kísérletezem extrém ötletekkel, más nemzetek konyháival, vagy csak egyszerűen teszem, amit a gyomrom diktál, és meglátjuk, mi sül ki belőle:) Ne számítsatok semmi különlegesre, nem pályázom az év gasztroblogja címre, egyszerűen csak arra gondoltam, mivel annyian kérdezitek mindig msn-en, hogy mit főztem, adjak ötleteket, talán van létjogosultsága, ha ezt blog fomájában is lejegyzem, ha úgy tetszik, online receptgyűjteményként.
Kétgyerekes létünk nagyjából eljutott arra a pontra, hogy megint van időm minden nap főzőcskézni, és a mai nap termése megadta az utolsó lökést a blog indítására.
Hogy stílszerű legyek: csapjunk is bele a lecsóba!:)
2009. november 29., vasárnap
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Évi, fantasztikus vagy, gratulálok!:)
VálaszTörlésAzt ugyan el sem tudom képzelni, hogy hogyan tudsz még erre is időt szakítani, de hogy én gyakran benézek majd, az biztos.:)
Én tényleg nem vagyok egy nagy szakácsnő, de nagyon szeretek új recepteket, ízeket, ötleteket kipróbálni (már amire a pasim is rábólint).
Gratulálok még egyszer.:)